Olvasás és az életem

Nem régen olvastam egyik kedves moly blogját, ahol azt mondta, hogy egyik olvasmánya sem változtatta meg igazán.

Én ennek pont ellentétét ismertem fel.
Középiskolában emelt matematika csoportba jártam, már kilencedik osztálytól, természetesen életcélom az volt, hogy olyan későbbi szakmát válasszak, ahol a matematika nagy szerepet játszik.

Kicsit magamnak való voltam abban az időben, és a legtöbbször a Megyei és Városi könyvtárban voltam fellelhető. Gyakran csak bolyongtam, kerestem az olvasnivalót.

Már nem is tudom, hogy mit kerestem az F betű környékén, talán valamilyen kötelezőt, nem tudom, amikor rátaláltam Richard P. Feynman professzor "Tréfál, Feynman úr?" című könyvére.

Feynman professzor ebben a könyvben úgy mesélt az életéről, hogy életszemlélete, kíváncsisága megfogott. Hihetetlen módon mesélt mindenről, feleségéről, a Los Alamosban töltött időkről, a szamba iskoláról.

Nemtudományos tapasztalatai mellett mesélt a fizikáról is, hogy miként érdemes nézni a világot, milyen szép a fizika.  Az addigi matematikai érdeklődésem átformálódott, most már a matek a fizika eszközévé alakult, könnyebben írható le a természet a matematika nyelvén, de a matematika és a természet között a fizika a kapocs. Ez a felismerés kellett ahhoz, hogy rajongani kezdjek egy sokak által utált, megvetett, vagy legalábbis meg nem értett tantárgy iránt.

A mai napig szeretem a matekot, és néha megszólalok egy-egy számolási gyakorlaton, csoporttársaim, néha tanáraim megdöbbenésére, "jajj de szép! ", hiszen szimmetrikus, vagy egyszerű, de a matematika most már csak másodlagos, a fizika az imádott tudományág.

Így változtatta meg az életemet egy könyv. Hiába a középiskolai fizika órák, ahol kísérleteztünk, vagy számoltunk, hiába egy most már kedves tanárom ösztönző szavai az egyetemi nyílt napon, ahova talán nem úgy jutok el, hogy hallgassuk meg a fizikát is a progterv. info. mellett is, ha nem ülteti el a könyv a magot a fejemben arról, hogy tulajdonképpen mi is a fizika.

Nem szeretném kisebbíteni szüleim, tanáraim, vagy más hatások érdemét abban, hogy most ott vagyok, ahol vagyok, hiszen sokat köszönhetek Nekik. Mégis ez a könyv volt, ami elindított az úton, amin most járok.